A kognitív pánik viselkedészavar. A pánikbetegség leküzdhető öngyógyítással, viselkedésterápiás gyakorlatokat oktató videók segítségével.

A pánikbetegség öngyógyítása viselkedésterápiával

Pánikroham leküzdése: kezelés, gyógyulás

A pánik nem betegség - és gyógyítható otthon

Sem a szorongásos, sem a hisztériás pánikbetegség mögött nincsenek sem öröklött genetikai tulajdonságok, sem fiziológiai változások, rendellenességek. Akkor azonban mi a pánikbetegség?

A pánikbegség szorongással és félelmi rohamokkal járó viselkedészavar, amelyet bizonyos tapasztalások, emocionális értélések és bizonyos tuddattartamok téves összekapcsolódása, azaz hibás valóságérzékelés vált ki.

A kognitív viselkedésterápiával, az agorafóbia kezelésével, a pánikbetegség leküzdésével foglalkozó weboldal elköltözött, keresse ezen a címen, ha a pánikroham kialakulásának okairól és gyógyításának lehetőségeiről többet akar tudni. Ne felejtse: a pánikbetegségek leküzdése reális lehetőség, de csak a képzett pszichoterapeuták által vezetett szakszerű terápiás gyakorlatok vezetnek eredményre. Lépjen be az új weboldal felületére:

Az agorafóbia és a pánikbetegség kezelése öngyógyítással

Ne ess pánikba, ha pánikroham tör rád! A pánik öngerjesztő folyamat: minél jobban félsz tőle, annál inkább elhatalmasodik rajtad. Persze könnyű azt mondani, hogy légy úrrá azon a valamin, ami épp azt akadályozza meg, hogy bármin is urrá legyél. Segítség nélkül ez valószínűleg nem is sikerülhet. A terápiás gyakorlatokkal, a speciálisan a különböző pánikbetegségek leküzdése érdekében kidolgozott kognitív viselkedésterápia alkalmazásával te is felülkerekedhetsz betegségeden. Minél korábban fordulsz szakemberhez, annál nagyobb az esélyed arra, hogy időben megkapod a szükséges segítséget, eligazítást. Fontos, hogy ezek a gyakorlatok gyógyszeres kezelés nélkül érik el hatásukat, azaz nem a kémiára, hanem az ember pszichéjében rejlő egészséges folyamatokra bazíroz. Ne feledd: a gyógyszerek hatása elmúlik, a megtanult viselkedési gyakorlatok viszont megmaradnak: bármikor kisegíthetnek, ha úgy érzed, hogy elfogy körülötted a levegő és rád tör a félelem.

Pánikroham, agorafóbia, pánikbetegség

Részlet a Pánik a hóban c. egzisztencialista regényből

Az epizód eleje: Pánik és agoraphobia (google optimalizálás)

Minő abszurd szituáció, konstatáltam tovaindultamban, miközben egyáltalán nem volt kedvem megbarátkozni a gondolattal, hogy önvalómmal viaskodva eltévedtem ebben a léten kívüli tájban. Hátam mögött a kubista szőlőhegy, előttem az impresszionista sík – előbb-utóbb valahol kereszteznem kell a realista országutat, biztattam magamat enyhe szorongásos fóbiák közepette - de most már zavart, hogy nincs óvó fedél a fejem felett, nincsenek körülöttem védelmező falak, a nyílt horizont, úgy éreztem, nem lehet meghasonlott énem számára biztonságos hely. Félelem az Agórától, jutott eszembe az orvosilag pontatlan definíció.

Az organikus ontológiában való heveny meggyőződés korábbi blazírtan otromba bizonyosságát újra és újra kikezdte a távlatok pszichés esetlegessége, éreztem, hogy a valóságérzékeésem már nem funcionál probémamentesen és el-elfog az indokolatlan félelem és rettegés az exitustól. Visszhangtalan mikrokozmoszomat felhangzott a bartók disszonancia, amely a harmónia szakad foszlányaival karöltve szinte gyanakvó idegenséggel vette körül az egyre misztikusabbnak látszó kontúrtalan messzeség, a távolság mint fenyegetés, mint azonosíthatatlan félelem, mint a borzalommá csipkézett normalitás, úgy vált mind érzékelhetőbbé.

Apokiiks sugárzású semmi közepén haadtam hasztalan elszántsággal. Fádan lépdelő depresszív alakomat úgy kezdtem vizualizálni, mint valami ostoba, de konstans, mondhatni stacionárius tévedést, kognitív hibát, az esendőség szomorkás faktorát, mint a diszperzív dimenziók pókhálóján fennakadt és mindhiába kapálódzó áldozatot, aki képtelen kiszabadulni a kellő bizonyossággal még fel sem ismert csapdából, azt hiszi, hogy közeledik valamilyen fenomenológiai megoldáshoz, nyugtatgatja magát, hogy helyzete egyáltalán nem súlyos, de közben mindinkább belegabalyodik az elveszejtő kozmikus fonatokba.

Konzisztens voltam és kongruens. Pedig ahogy haladtam, az ismeretlen eredetű, nyúlós szorongás amorf darabkái minden lépésemmel konkrét félelemmé szemcsésedtek. Bár teljesen tisztában voltam azzal, hogy az imént még akár kellemesnek is mondható borzongásom pillanatokon belül hideglelős rémületté fog válni, elömlik rajtam az eszelős, hisztériás rettegés és szörnyület, de érdekes módon nem tettem ez ellen semmit, ellenkezőleg, mintha sürgettem, kívántam volna, hogy végre beteljesedjen rajtam a rettenet, kerítsen hatalmába a páni félelem, törjön ki végre a pánikroham, nem bánom, csak megtudjam végre, mit akar tőlem ez az abszulútummá növesztett csillagtalan téli éjszaka.

A józsefattilai téli tájban éhes ordasként lopakodó rémület klinikai precizitással áramolt felém, a pánikbetegség tünetei regisztrálható pontossággal jelentkeztek: szívdobogás, légszomj, émelygés, hasi fájdalom, fejgörcs, hideg verejték - a sikeres öngyilkossági kísérlet végrehajtásától való félelem... Pánikbeteg ne csatangoljon ismeretlen havas tájon ilyen absztrakt éjszakákon, vontam le a tanulságot félig ájult állapotban, de tovább botorkáltam, mígnem az agyamat elborító agorafóbia önkívületében visszataláltam az országútra. A pánik ahogy jött, el is tűnt.

Agorafóbia

Pánik a hóban

- folytatás -

És ekkor teljesen váratlanul feltűnt előttem az állomás.

A fényes, kivilágított épület úgy tárult elém, mint a megszenvedett kételyek után felmerülő bizonyosság, olyan egyértelműen és magától értetődően meredezett előttem, hogy már-már elhitettem magammal, eleve ezt kerestem, már onnan, a diákszállóból azzal a titkos szándékkal indultam neki az éjszakának, hogy egyszer majd ide megérkezzem - mint ahogy a pszichiátriai rendelőbe érkeztem meg, hitegetve magamat, hogy a pánikbetegség leküzdése lehetséges, bármily szorongató is legyen, az agorafóbiás tünetek csillapíthatók és értelme van ennek a fura nevű kognitív viselkedésterápiának.

Mégis, amikor beléptem az épületbe, újra elővett az elveszettség érzése, kerülgetett a pánik. A következő kép, amit élesen fel tudok idézni: állok a csarnokban, amely bentről már sokkal kevésbé fényes, világítása inkább gyérnek, el-elhalónak tűnik. A fűtés is gyönge, a kinti hideghez képest mégis kellemes a meleg, kicsit elernyedek, és ebben a fellazulásban a dimenziókon túliság újabb hulláma ér el, álmos és réveteg vagyok, mintha a kinti fagy és a misztikus hangulat még percekig rabságában tartana, igazából nem is tudom, mit keresek itt, hogy kerültem ide, mik a szándékaim.

Aztán megtört az örökkévalóság döbbenete, és irracionális sejtelmem fölött lassan teret nyert az észelvűség, ugyanis a pénztárablak mellett megpillantottam a menetrendet. A táblázat olyan valóságosan, annyira konkrétan tartalmazta az érkezési és indulási időpontokat, hogy el kellett hinnem, nem puszta fikciók ezek az adatok, hanem létező, reális járatokról adnak tudósítást, olyanokról, amelyeknek szükségszerűen be kell futniuk.
Ahogy a szememet futtattam a sorokon és oszlopokon, pillanatok alatt összeállt bennem a terv. Igen, négy teljes órát még alhatom is otthon, a saját ágyamban, ahogy egy gyógyult pánikbeteghez illik.

Jegyet vettem, ittam egy forró teát a bizalmat fel éppen nem keltő büfében, ahol én voltam az egyetlen vendég, aztán le-fel járkáltam a kietlen, szinte üres csarnokban, az ablakokon át figyeltem a beállóhelyeket. A távolsági busz időben érkezett egy messzi kisvárosból, bekúszott az épület mögé; néhányan leszálltak. Valahonnan előkeveredett egy idősebb férfi, kívülem ő volt a másik felszálló. A sofőr ellenőrizte a jegyünket, megvárta, hogy elhelyezkedjünk, aztán leoltotta a világítást, maga is leszállt, bement az épületbe.

Kellemes meleg vett körül, bár a levegőt kicsit elhasználtnak éreztem. A külső fényszórók fénye derengő félhomályba burkolta az alvó vagy szunyókáló utasokat. Akik ébren voltak, azok is csak kisebb mozdulataikkal, fészkelődésükkel mutatták jelenlétüket, egyébként teljes csendben ültek a helyükön. Kisvártatva jött is a pilóta, s ahogy felkapaszkodott a fülkéjébe, a monstrum megremegett súlya alatt. Felgyújtotta az utastérben a világítást, hangosan hátraszólva megkérdezte, hogy mindenki leszállt-e, akinek itt kellett. Minthogy választ nem kapott, kikapcsolta a mennyezetre szerelt neonokat és elindította járművét. Kanyarogtunk a pályaudvaron, aztán megkerültük az állomásépületet és rátértünk az országútra. Én a forgolódásban újra elvesztettem az irányérzékemet, hiába nyomtam homlokomat a hideg ablaküveghez, nem tudtam betájolni magunkat, váltig az volt az érzésem, mintha rossz felé mennénk. Akkor lepődtem meg igazán, amikor feltűnt a diákszálló. A felső emeletek néhány ablaka világított, az otromba épület alja belesüppedt a sötétségbe, a teteje pedig imbolyogni látszott, és hullámzó mozgásában mintha követett volna minket. Egy süllyedő hajó, állapítottam meg, amely követni szeretné a gyorsnaszádot, de óhatatlanul elmarad mögötte. Lassan valóban elhagytuk éjszakai kalandom néma tanúját, és én megnyugvással tapasztaltam, hogy feltűnnek a komor lakótelep házai.

Agorafóbia és pánikbetegség leküzdése és öngyógyítása

A pánikroham tünetei és kezelése videókról tanulható kognitív viselkedésterápia gyakorlatokkal. Pánik, szorongás, tünet, kezelés, pánikbetegség, szorongás, pánikroham, pánikbeteg, félelem, leküzdése, fóbia, betegség, agorafóbia, kognitív veselkedészavar, pánikterápia Budapest. Pánikbetegség leküzdése otthon, agoraphobia öngyógyítása, tünetei. Pánikroham

Pánikbetegség öngyógyítása

Szorongásos pánikbetegség leküzdése